Mi fán terem a deviancia?

Gondoltam összehozok megint egy "érdekesség"-blogbejegyzést, remélem nem bánjátok :) ... Fura, de én szeretem ezt a témát ^^... Nem túl szívderítő, de szerintem érdemes ilyesmiről is tudni.

Forrás

Kezdjük is talán a szó definiálásával. A deviancia/deviálni szót úgy fordítjuk, hogy "letérni az útról". Maga a szó mai használatban azt jelenti, hogy: magatartások és cselekvések azon sajátossága, hogy eltérnek a cselevő szűkebb vagy tágabb társadalmi környezete által elvárt magatartási és cselevési mintáktól. És ne felejtsük el, hogy deviálni pozitív irányba is lehet! Ahhoz, hogy egy társadalom tagjai lehessünk bizonyos normákhoz, szabályokhoz alkalmazkodnunk kell (pl. KRESZ betartása) - a deviáns személy valamely társadalmi normát nem fogadja el, emiatt a társadalom rosszallását kényszeríti. Tehát, akkor deviáns valaki, ha a körülötte élő társadalom annak bélyegzi meg - ebből következik az is, hogy mind térben és időben különböző devianciákról beszélünk, országonként és századonként eltérő az, hogy mit nevezünk "devianciának".


Nem szabad úgy gondolnunk a devianciára, mint egy abszolút rossz dologra - inkább ez egy "szükséges rossz", hiszen a deviancia jelenléte a társadalomban annak egészséges működését jelzi (gondoljunk csak Orwell 1984-re, ahol mindenki azt tette, amit a nagytestvér akart, és bár a könyv nem pont a devianciákról szól, nekem mindig ez ugrik be rögtön ide példának :))) )


Kis hazánkban 5 deviancia szoktak kiemelni: öngyilkosság, alkoholizmus, mentális zavarok, drogfogyasztás, bűnözés (bár szerintem ezek nagyjából igazak a világ többi országára is). Mivel ezek (sajnos) nagyjából ismert tényezők, épp csak pár számadattal jönnék a ledöbbentés szándékával.


Magyarországon a '80-as években több mint 4900 bevégzett öngyilkosságot jegyeztek fel - 2011-ben 2492-őt (a kutatók kb. 10x-esére becsülik azoknak a számát, akik sikertelen öngyilkosságot hajtottak végre, de erről nincs pontos számadat).


Hazánban egymillióra becsülik az alkoholbeteg számát (az alkoholizmust szokták "lassú öngyilkosságnak", szakszerűbben kifejezve "larvált szuicidizmus"-nak is nevezni). Ebből csak pár ezer kap megfelelő segítséget.


2011. januára és novembere között (tehát egy nem teljes naptári évben) 394600 bűncselekményt regisztráltak (ebből személy elleni 34ezer; 106.600 bűnelkövetőről van szó -  ebből fiatalkorú 9900). 


A drogfogyasztó 14-17 év közötti fiatalok száma az elmúlt években másfélszeresére nőtt. 


15-74 éves lakosság átlagosan 4,5 óra szabadidővel rendelkezik, ennek 51%-ék a tévé előtt töltik. Olvasásra átlagosan napi 20 percet szánnak. 


A kutatók szerint 2020-ra a "morbus hungarorus" (vagyis a magyarok halálának fő oka) a depresszió lesz. 2030-ra a burnout (kiégés). Ezért szokták azt mondani, hogy a magyar kultúra önpusztító tendenciát mutat. 

Forrás

De mégis, mi válthatja ki ezeket? 


A devianciák mindig kétarcúak -  egyéni életút eseményei és az adott társadalom hagyományai, kulturális mintái, kollektív élményei, aktuális állapota befolyásolja. Erre jó példa, hogy az 1880-as években megnőtt az elmebetegek és öngyilkosok száma - egyéni életút eseményei közé sorolhatjuk, hogy pl. megnőtt az emberekben a bizonytalanság (szabadságharc elvesztése, társadalmi bizonytalanság, felemás modernizáció, stb.), társadalmi jelenségként pedig megszaporodtak a vezetők, "híres" emberek öngyilkosságai (ezt egyébként "mintaadásnak", vagy Werther-effektusnak szokták nevezni). 


Deviáns egyéneket is vizsgáltak, és a kutatók megállapították, hogy a devianciára való hajlamot 5 különböző dologhoz társíthatjuk. Ezek közül az első a személy biológiai tényezői - pl. megállapították, hogy azoknak a férfiaknak a többsége, akik börtönben vannak dupla Y-kromoszómával rendelkeznek, "szuper-férfiaknak" is nevezik őket. A tesztoszterontúltengésük miatt sokkal agresszívabbak, mint a többi férfi. Második ilyen tényező a szocializációs zavar - pl. ha az anya-gyermek közti kapcsolat zavart szenved, akkor a gyermek valószínűleg bizonytalanná, önbizalom hiányossá fog válni. Ez a zavar ezeken kívül még kárt okozhat az egyén identitásában is, szerepeinek bonyolult hálózatában is. Ezen kívül pl. Chicago "gettójában" észrevették, hogy a szocializáció fontos része a bűnre nevelés - tehát az idősebbek bűnelkövető technikákat adtak át a fiatalabbaknak, így azok akaratlanul is a bűnözői életmódot tartották maguk előtt, mint példaképet.


A harmadik tényező a személyiségzavart okozó életesemény - ezek az elkerülhetetlen dolgok, pl. haláleset, párkapcsolat megszűnése, stb, - amelyek, ha éretlen személyiséggel vagy olyannal találkoznak, amely valamilyen szociális zavarral rendelkezik, szintén devianciához vezet. Negyedik tényező a mikroközeg kultúrája - magyarul a családi kultúra milyen mintákat ad át a személynek. Kutatók észrevették ugyanis, hogyha egy gyermek felmenői között volt alkoholista/öngyilkos/mentális beteg, akkor a lemenő ágakban is gyakran felütötte az adott dolog a fejét (ezt egyébként transzgenerációs hatásnak is szokták nevezni).


Végül pedig, az ötödik tényező a társadalmi anómia. Az anómia normanélküliséget, szabályozatlanságot jelent. Az anómia jelenlétéről a társadalomban két elmélet is létezik - Durkheim szerint az anómia csak időszakonként jelenik meg, míg Robert Merton szerint az anómia mindig jelen van, de a mértéke változó. Ha egy társadalom az anómia állapotában van, akkor elbizonytalanodnak a szocializáció folyamatának résztvevői - az anómia növeli a személyiségkárosító helyzetek számát, csökkenti a személyiségek ellenálló képességét. Így növekedik a társadalmi bizonytalanság, csökken az élet értelmébe vetett hit.

Forrás

 Nos, nagyjából ennyit tartok érdemesnek lepötyögni a devianciák kialakulásáról, megjelenéséről :) ... Remélem tetszett. Hamarosan jövök majd egy Szubkultúrakutatási hullámokkal (mert szerintem az is érdekes :D ) , és persze tudom, hogy a gyerekrajzelemzős poszt is hátravan ^^, az is készül már, csak az jóval nagyobb lélegzetvételű.